Ez jó lett! (A címe eredetileg a nagyon átgondolt „A farm” akart lenni, de miután újra olvastam, éreztem, hogy muszáj rajta változtatni. :-) )
Álmodok. Csinos, begyes, és nem az asszony. Csak engem akar, Az ölembe ül, szinte kéri, hogy cirógassam, puszilgassam. Rátapasztom a szám, hogy a teljes, sötét rózsaszín holdudvart is betakarja. Kezdek belemelegedni, de sajnos érzem, hogy már egyre éberebb vagyok. Igyekszek visszakúszni a mélybe, de már zavar a derengés. A franc essen bele, hogy sose tudom rendesen befejezni.
Oldalt fordulok az asszonyhoz. Nézem, ahogy szedi a levegőt, ahogy lassan, egyenletesen emelkednek a mellei, a kinyúlt, áttetsző pólóm alatt. Mivel a gondolataim, csak korlátozott tárgy körül forognak, így benyúlok a póló alá, és megmarkolom, a finom húsát. Még mindig olyan, mint lány korában, pedig már két csöpp lányt is fogant a méhe. Ásítozik, nyújtózkodik, és mosolyog korai próbálkozásomon. Tudja, hogy úgyse lesz belőle semmi, hisz a lányok is ez idő tájt kelnek, és mindjárt bújnak be hozzánk a paplan alá. Azért kínálja magát, és én bizony veszek is belőle, amíg időnk engedi.
Míg a nejem, elkészíti a reggelit, és felöltözteti a lányokat, addig átgondolom a napi teendőket. Oviba hamarabb kell mennünk, mert kedden úszásoktatás van. Hmm az én időmben ilyen még nem volt. A Ráró alól, muszáj lesz kiganézni, mert lassan két rét kell görnyednie hogy elférjen az ólban. No ez elég is lesz mára, a fene se akar meggebedni a munkába. A munka megvár. A kert jó úgy ahogy van, csak a belvizet vinné a szomszédba a rosseb. Igaz is, csak kéne egy csatornát ásni, hátha azon elfolyna ez a pocsolya.
-Gyertek sok apró kölyök, anyának puszi, aztán be a kocsiba mert elkésünk.
Gyerekek be, ovinál gyerekek ki, - óvónő ma is jól néz ki – szevasz Józsi, majd szombaton gyertek át egy sörre, de Etusnak szólj, hogy készítsen sörkiflit, az múltkor is jól kérte a szeszt. Kocsiba be.
-Szia anya! Te, nem kell valami a boltból?
-Kenyér, tej, mandarin, Persil, tampon. Milyen tampon? 4 cseppes, világoskék Ólvéjsz. Jól van, megpróbáljuk.
Tej, kenyér, minden rendben, de ez az Ólvéjsz kibabrál velem. Ácsorgok a női részlegen, várom, hátha jön egy idősebb spiné, akitől kevésbé ciki kérdezni, de nincs szerencsém. Végül egy hosszú combú, vöröset szólítok le, aki egyből rábök az egyik csomagra, és mosolyogva elsétál. Nézegetem a csomagot, rá van írva Always. Gyanús hogy nem lesz jó, de most már van kire fognom, ha rossz.
Hazaérek, minden rendben. Kissé csodálkozok, mikor zokszó nélkül átveszi az árut, és elrakja. Csak értett hozzá a vöröske.
No Ráró, egyetlen lelki társam, örök cimborám, gyere velem, egy kicsit ide pányvázlak a disznóól sarkához. Látod, itt van hó, meg jég, meg effélék. Találd már föl magad, mindent én adjak parancsba?
Hogy a fenébe lehet egy 8 négyzetmétert, 3 hónap alatt 40 cm magasan tele szarni. Ilyet tán csak a Csoki tudna, az Üvegtigrisből. Mi, csikánó?
Kellemes 3 óra hosszat villázok, talicskázok, és a déli harangszónál, már bizonyos büszkeséggel szemlélem, a kert végében felpúpozott kazal szart. No ezt csinálja utánam valaki. Ilyen szépen elrendezett kaka kupac, nem sűrűn van a mi környékünkön. Szólok az asszonynak jöjjön nézze meg ő is, mert ilyet még nem látott. Most már ketten szemléljük a lószart. Ekkor azt mondja, nem jó helyen van a szar. Hát hogy-hogy. Kérdem én. Hát úgy, hogy a traktor tavasszal nem bír majd a boronával elfordulni. Hogy a karbunkulus istennyila esne abba a traktorosba. Hát majd akkor én megmutatom neki, hogy hogyan kell fordulni. Voltam én is traktoron 3 évet a TSZ-ben. A szar pedig itt marad. Punk tum.
Ez után kellemes csöndességbe telt az ebéd, épp csak a tányér, meg a kanál beszélgetett egymással, de mintha azok is óvatosabban szóltak volna, mint egyébként.
- Kérsz egy felest. Jóska hozta amíg a városba voltál.
- No, nem bánom. De te mész akkor a gyerekekért. Úgy is meg akarom még ásni azt a csatornát.
Megiszom a felest. Jó féle. Még 5 perc múlva is ég a belem tőle. Most jut eszembe, mér jár ide a Jóska, mikor én nem vagyok itthon. No majd számon kérem tőle. Bár a pálinkáért nem kért semmit, kóstolónak hozta. Csak jó fej ez a Józsi, minek összeveszni vele.
Átbattyogok Gyufához, a vörös képű szomszédhoz, hogy gyüjjön már át, oszt segítsen ebbe a munkába. Miután nála is bekaptunk egy felest útra valónak, meg utána már nálam is indítónak, megtervezzük a csatornát. Nem egyezünk, úgyhogy megiszunk még egyet, mert attól okosodik a Magyar. Végül csak megegyeztünk. Mivel nagyon fagyos a talaj, ma nem lehet ígyse-úgyse ásni, majd a jövő hétre hátha kienged.
Megjöttek a gyerekek. Mindkettő úgy versel, mint egy Petőfi. Miket meg nem tanítanak velük? No de ezek majd viszik valamire. Nem a földet túrják, mint a szüleik. No mondjuk a kricsmibe azt beszélik a népek, hogy már az inter netten is van valami Farmerolás. Hát annak meg mi értelme? Talán azt a répát meg lehet enni, vagy a birkát leölni, ami ott kinől az ólból? Lehet a fenét. Nincs ennek se füle, se farka. Épeszű ember nem tölt órákat azzal, hogy onlány termesszen akár mit is. Pláne nem a 67-es szinten. És nem agyal azon, hogy nem-e le kellene estére bontani az XXL-es csirkeólat, mert az csak 10 Tp-t ad, pedig az esti 8 óra alatt, megitatva, már egy sima pulykaól is 55 Tp-ot érne, és akkor az XY nevű szomszédot, végre utolérné. Ha mégis van ilyen ember, az még képes és a Fórumot is olvasgatja, és esetleg ezt az írást is elolvassa, és ha egyes részeiben magára ismert, vagy mosolyra görbült a lelke, akkor szavaz a kis szösszenetemre.
Tisztelettel:MrIllusion
További írásaimat a "MrBalzsamra" kattintva olvashatjátok.
